Köszönet az újabb Anderson sztoriért. Azt hiszem a bíróknak az a baja Andersonnal, hogy túlságosan emberi. Mindig Dreddet szokták a "minta"-bíróként kezelni, aki kőkemény és érzelmek nélküli, s bár Anderson se piskóta (szépen elintézte Goont), neki vannak érzelmei és saját szabályai, amik gyakran felülírják a törvényt, ami szúrja a fejesek szemét. A bírók hozzáállása a kereszténységhez kb. olyan, mint amilyen a rómaiaké volt (most a nyilvános keresztényüldözésektől tekintsünk el) és Baptiste (beszédes név) is némileg párhuzamba hozható Jézussal. Ám egyik oldalt sem nevezném egyértelműen jónak vagy rossznak, hisz mindkettő a saját érdekeit védi. Egy a lényeg, ez a történet egy többfenekű dob, amit jóideig lehetne még püfölni.